Isaac Marion: Eleven testek

  R egy fiatal férfi. Éppen egzisztenciális válságban van – ő egy zombi. Keresztülverekszi magát a háborúban megsemmisült, összeomlott Amerikán, és az eszüket vesztett, éhes társai között mégis valami többre vágyik, mint vér és agyvelő. A többiekkel ellentétben ő tud beszélni – néhány felmordult szótagot ugyan, de a belső élete csupa mélység, csupa csoda és vágy. Nincsenek emlékei, nincsen személyisége, nincs pulzusa sem, de vannak álmai.

  Ijesztő, vicces, és meglepően szívbemarkoló. Az Eleven testek arról szól, milyen élni, hogy milyen meghalni, és arról, hogy milyen az elmosódott határ a kettő között.

  

  Az Eleven testek a romantikus horror és a Young Adult műfajba sorolható. Zombikról szól, leginkább R-ről, aki találkozik egy lánnyal. Szerintem - mint minden YA könyvben -, tudjátok, hogy mire megy ki a "játék", de a folyamatot meg kell ismerni. Tele van váratlan fordulatokkal a történet, mindig észlelünk egy kis információt, amivel még jobban megértjük Isaac Marion gondolkodását a zombikról.
Érdekes könyv volt. Szokatlan, de mégis megindító. És zombikról szól. Ki az a ember aki ilyet talál ki? - kérdezhetitek.
  A könyv három lépésre van osztva: Első lépés – Akarni, Második lépés – Elvenni, Harmadik lépés – Élni. A fejezetek elválasztása pedig nagyon ötletes. Első fejezet helyett egy nyakat látunk a részeivel. Második fejezet helyett a szív rajzát. Mintha egy biológia tankönyvből szedték volna ki.

  Amikor megvettem a könyvet, rögtön elkezdtem olvasni, ez februárban volt. Igen, öt hónapon át keresztül olvastam. Talán a leghosszabb ideig tartó olvasmányom volt. Arra hivatkoztam, hogy a suli lefoglal, sokat kell tanulnom, kevés a szabadidőm... De kinek kell bizonyítanom? Csak magamnak. A valódi ok pedig az, hogy fel kellett dolgoznom. Zombikról eddig még nem olvastam. Teljesen új világba élhettem bele magam, és ezt ki is használtam. Nem mondom, hogy hiba volt nekikezdeni, most volt a megfelelő idő erre. Először nagyon izgultam, hogy milyen lesz, tetszeni fog-e, nem lesz-e félbehagyva. Válaszolva a saját magamnak feltett kérdésekre: tetszett, nem lett félbehagyva, és furcsa volt, de igazán tetszett. Olyan majdnem kedvenc könyv.

  A történet főszereplőit, R-t és Julie-t nagyon kedveltem. R egy nagyon aranyos fiú/férfi (a korát nem ismerjük), szívén viseli a világ sorsát. Szeretné megmenteni, de nem tudja, hogy hogyan. Szeretne minél többet tudni, érdeklődő típus. Egyedül érezte magát, de ez megváltozott. Felismerem magamat benne, szóval hozzám nőtt karakter. Julie pedig egy igazán talpraesett lány, aki bátor, és ha leblokkol, azzal is jelez valamit: nagy a baj. De mindenből ki tud jönni. Szereti a művészetet ő is, mint R, bár ez mellékes.

Szeretnék segíteni megjavítani a világot, ha már elpusztítani segítettem.

Csak egy hulla vagyok, aki nem akar többé hulla maradni.

  Főszereplői is voltak a sztorinak. Az egyik közölük M, aki a jó barát szerepét tölti be. Valamennyivel idősebb, mint R. A kapcsolatuk amolyan, az ellentétek vonzzák egymást szerű. Nora - egy szintén jó barát, de Julie részéről. Ők ketten már jobban hasonlítanak egymásra. Együtt csinálnak mindent, amit tudnak, benne vannak minden veszélyes tettben. Ha Nora pedig nem lett volna... Fontos karakter, és nagy szerepe is van a cselekményekben. Perry maradt még, aki talán a történet egyik kulcsfontosságú karaktere. Ő irányít mindent. Mármint... Olvassátok el, és megértitek. :)

  A könyv nem mondom, hogy megváltoztatta az életemet, de a zombikról már tényleg mást gondolok. Ami le volt írva, az felejthetetlen. Nem gondoltam, hogy a zombik - igaz, kitalált "lények" - ennyire mások lehetnek. Vagy épp hogy hasonlóak az emberekhez.

Ami te vagy, az voltam én is

Ami én vagyok, az leszel te is

  Rengeteg pozitív dolgot írtam, de a "rosszakat" még nem említettem. Voltak részek, amikor nem értettem, hogy mi is történik. Az emlékek megnézése nem mindig volt annyira világos. Egyszer csak bumm:

Állj!
Ki vagy te? Hagyd csak elolvadni az emléket. Csipás a szemed - pislogj egyet-kettőt! Kapkodj eszelősen levegőért!
   Megint csak te vagy. Megint senki.
   Üdv itthon!

Kicsit érthetetlen, ugye? De még a zombibeszéd sem tetszett. Túl erőltetett volt. Értem én, hogy szaggatottam beszélnek, de az író még nálam is több pontot használt...

Eddig a legtöbb, amennyit sikerült kimondanom, négy szótag, mielőtt… valami… megakad. Márpedig könnyen lehet, hogy én vagyok a legbeszédesebb zombi ezen a reptéren.

- Mi... van... veled?
- Nem... tudom.
- Hoztál... élő lány?
- Igen.
- Te... bolond?
- Talán.

Amit még szeretnék megjegyezni: A könyv nem nagyon siratott meg, de tényleg meghatott. Amit a szereplők éreztek, abba bele tudtam élni magam. Valamint meg is tudott nevettetni.

  Kinek ajánlom: annak, aki szeretne valami újjal megismerkedni, vagy esetleg, aki szereti az ilyen pozitívan elvetemült olvasmányokat.

  Ha kedvet kaptál az Eleven testekhez, akkor vedd a kezedbe a könyvet, és merülj bele! :)

Mit gondoltok a zombikról? Ha lenne rá lehetőségetek, találkoznátok velük?

Köszi a figyelmet:
T.

Képek forrása: movietank.blog.hu; libri.hu; tumblr.com